Itt az első mondás Vikitől.
Múlt hétfőn este, elalvás előtt beszélgettünk kicsit, majd búcsúzóul mondtam neki, hogy másnap reggel nem fogunk találkozni, mert - bár nagyon fáradt voltam - korán akartam kelni, hogy edzeni tudjak menni munka előtt.
Nagyon fáradt vagy? - kérdezte, majd tetőtől talpig végigmért és kicsit gúnyos mosollyal hozzátette: Akkor fogunk találkozni. És vihogott közben.
Itt nincs vége.
Másnap reggel - mert azért felébredtem! - háromnegyed hat körül éppen nyitottam az ajtót, amikor hallom, hogy utánam szól, hív. Visszamegyek, látom, hogy mosolyog, és csak ennyit mondott: Ugye, hogy találkoztunk?
Majd visszaaludt.